Elérkezett a hét, amire oly rég vártunk.

Beszámoló Vissza

Elérkezett a hét, amire oly rég vártunk.

A bajnoki döntő hete.

Szombat este már ott fog lógni az érem minden Sas és Koronázó nyakában épp úgy, mint egy éve ilyenkor. Remélhetőleg pontosan ugyanolyan színű érem.
A világ nagyot fordult egy év alatt. A Fehérvár Enthroners jelentős erőket mozgósított a tavalyi döntős csapat további erősítésére. Kiváló játékosok érkeztek hozzájuk az Egyesült Államokból, illetve a holland és a német élvonalból, az itthonról igazolt tehetségekről nem is beszélve.
A pesti csapat szakmai stábja sem tétlenkedett a holtszezonban, ám az Eagles az erősítést többnyire a tornateremben oldotta meg. És bár a zöld-fehérek legkiválóbb játékosait sérüléshullám tizedelte kezdve a válogatott safety Koltai Gergőtől a szintén a nemzeti csapatot erősítő Mészáros Marciig, mindig volt egy újabb játékos, aki felkapta sasos zászlót mielőtt az a földre hullt volna. Köszönhetően a számtalan remek egyéni teljesítménynek és a folyamatosan fejlődő csapategységnek az Eagles a Divízió 1-ben is minden ellenfelét magabiztosan, nagy pontkülönbséggel múlta felül - egyet kivéve.
A két héttel korábbi Enthroners-Eagles középszakasz mérkőzés előtt utaltam a meccs presztízs jellegére, és hogy a tét nem más, mint hogy kiderüljön „ki a legnagyobb kutya a HFL-től délre”.
Ezek után kívülről úgy tűnhet, hogy az Eagles kétszeres legyőzőjeként most az Enthroners a nagy kutya.
De mi nagyon jól tudjuk, hogy ez nincs így. A Budapest Eagles soha senki ellen nem fog alárendelt szerepet játszani, hiszen van olyan tehetséges és felkészült csapat, mint bármelyik a ligában. Sem erőben, sem sebességben nem szenved hiányt. Elszántan és győzelemre éhesen készül a döntőre. Nem azért utazik Fehérvárra, hogy asszisztáljon a Koronázók bajnoki címéhez.
A koronáért megy.
Ismét.
Egészen biztos, hogy minden egyes Sas karomszakadátig fog küzdeni az újabb diadalért, hiszen – Mark Twaint idézve – „nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában”.

2017-07-11 08:41:36