A miskolci túra

Beszámoló Vissza

A miskolci túra

Pásztor Péter sorai a Miskolci meccsről

A Divízió I. alapszakaszának végeztével elérkezett az ideje egy kiadós szezonértékelőnek, illetve az előttünk álló teendők számbavételének.
A Budapest Eagles történetének első divízió I-es szezonja egy kijózanító vereséggel indult. Március 26.-án Székesfehérvárra utaztunk, ahol a tavalyi div. II-es döntőben alul maradt Enthroners csapata bosszúszomjasan és igencsak megerősödve várt minket. Az ellenfél felkészültebb és elszántabb volt nálunk, így, bár a 4. negyedig makacsul tartottuk magunkat, 27-20 után kiszakadt a pofonzsák és egy 48-20-as vereség lett a vége. Az Enthroners offense túl sok hosszú játékot tudott kivitelezni futó- és passzjátékból egyaránt, a mi támadóinkat viszont a kelleténél többször parancsolták le pontszerzés nélkül a pályáról.
A vereség azonban nem törte össze a csapatot, épp ellenkezőleg! Az csapategység, az összetartás szorosabbá vált, mint valaha. Ebben segített egy-két hosszúra nyúlt csapatépítő a budapesti éjszakában, és az, hogy nem kezdődött meg az egymásra mutogatás, hanem mindenki magába nézett és még jobban odatette magát az edzéseken és a videószobában.
A munka hamar meghozta gyümölcsét. Előbb április 15.-én az észak-alföldi Gladiátorokat múltuk felül 37-0 arányban, majd két héttel később a Budapest Cowbells második számú csapata felett tudtunk 31-0-s győzelmet aratni. Jóllehet a Gladiators nagyon megsínylette a kezdő irányító visszavonulását, a tavaly divízió I-es döntőt játszó csapat erejét és tehetségét még az idei gyenge szezonjuk után sem szabad alábecsülni. A Cowbells 2 - főleg védelemben - komolyan megerősödött ez elmúlt évekhez képest, és azt sem szabad elfelejteni, hogy hazánk egyik legjobb futball gárdájának fiókcsapatáról van szó. Végül mindkét mérkőzést a vártnál simábban sikerült behúznunk, kőkemény védelemmel, engedett pontok nélkül, változatos és hatékony támadójátékkal. Bár néha még bizonytalanul és pontatlanul játszottunk, ahogy meccsről meccsre egyre felkészültebbek lettünk, úgy javultak az egyéni teljesítmények és ezzel együtt harmonizálódott az összjáték.
A Miskolc Renegades vendégeként már megjelent az a magabiztosság és fesztelenség, ami a tavalyi bajnoki évben jellemezte a csapatot. Pedig a tét nem volt kicsi. Mindkét gárda 2-1-es mérleggel várta a szezonzárót. Tudtuk, aki itt nyer, lépéselőnybe kerül a másikkal szemben a döntős pozíciókért folytatott harcban. Az eddig hibátlanul teljesítő fehérvári csapatot már igen nehéz lenne a 3. helyre szorítani, lényegében tehát a Koronázók kihívójának címéért csaptunk össze a Lázadókkal. Ebben az elődöntő szerű hangulatban továbbra sem játszottunk hibátlanul, ám minden pályán lévő játékos kihozta magából és társaiból a legtöbbet, így 31-6-os győzelemmel hagytuk el a felázott miskolci pályát.
Úgy tűnik a viharban rátaláltunk a felfelé szálló áramlatokra, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy az emelkedő pályáról ne térjünk le. Az alapszakaszban elért második helyezés után egyéb célunk nem is lehet a középszakaszban, mint a döntőbe jutás. Ehhez újra felül kell kerekednünk a Cowbells 2 és a Renegades fiataljain, ezúttal hazai pályán. Előbbi mérkőzés június 11.-én, utóbbi július 1.-én kerül megrendezésre az Építők pályán. Egyik mérkőzés sem ígérkezik könnyűnek, de ha július közepén is pályára akarunk lépni, nincs egyéb lehetőségünk, mint keményen készülni és megnyerni ezeket a derbiket.
A kettő közt, június 25.-én Székesfehérvárra utazunk, ahol csakis egy önbizalom növelő győzelem lehet a célunk. Ha újra győzni tudunk a Cowbells 2 és a Renegades ellen, akkor ennek az összecsapásnak a kimenetele a döntőbe jutás szempontjából lényegtelen. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy két fehérvári vereség, vagy egy egészséges adok-kapok után állunk-e ki a döntőbe ellenük, mert azt ugyebár nem feltételezzük, hogy az Enthroners a hátralévő 4 mérkőzésének nagyobbik részét kiengedné a kezei közül. Épp ellenkezőleg.
Azonban függetlenül a többi csapat eredményeitől, számunkra az a fő, hogy július 15.-én a döntőt ne a lelátóról nézzük, hanem aktív résztvevői legyünk. Mert ha már ott vagyunk a pályán, bármi megtörténhet…A Divízió I. alapszakaszának végeztével elérkezett az ideje egy kiadós szezonértékelőnek, illetve az előttünk álló teendők számbavételének.
A Budapest Eagles történetének első divízió I-es szezonja egy kijózanító vereséggel indult. Március 26.-án Székesfehérvárra utaztunk, ahol a tavalyi div. II-es döntőben alul maradt Enthroners csapata bosszúszomjasan és igencsak megerősödve várt minket. Az ellenfél felkészültebb és elszántabb volt nálunk, így, bár a 4. negyedig makacsul tartottuk magunkat, 27-20 után kiszakadt a pofonzsák és egy 48-20-as vereség lett a vége. Az Enthroners offense túl sok hosszú játékot tudott kivitelezni futó- és passzjátékból egyaránt, a mi támadóinkat viszont a kelleténél többször parancsolták le pontszerzés nélkül a pályáról.
A vereség azonban nem törte össze a csapatot, épp ellenkezőleg! Az csapategység, az összetartás szorosabbá vált, mint valaha. Ebben segített egy-két hosszúra nyúlt csapatépítő a budapesti éjszakában, és az, hogy nem kezdődött meg az egymásra mutogatás, hanem mindenki magába nézett és még jobban odatette magát az edzéseken és a videószobában.
A munka hamar meghozta gyümölcsét. Előbb április 15.-én az észak-alföldi Gladiátorokat múltuk felül 37-0 arányban, majd két héttel később a Budapest Cowbells második számú csapata felett tudtunk 31-0-s győzelmet aratni. Jóllehet a Gladiators nagyon megsínylette a kezdő irányító visszavonulását, a tavaly divízió I-es döntőt játszó csapat erejét és tehetségét még az idei gyenge szezonjuk után sem szabad alábecsülni. A Cowbells 2 - főleg védelemben - komolyan megerősödött ez elmúlt évekhez képest, és azt sem szabad elfelejteni, hogy hazánk egyik legjobb futball gárdájának fiókcsapatáról van szó. Végül mindkét mérkőzést a vártnál simábban sikerült behúznunk, kőkemény védelemmel, engedett pontok nélkül, változatos és hatékony támadójátékkal. Bár néha még bizonytalanul és pontatlanul játszottunk, ahogy meccsről meccsre egyre felkészültebbek lettünk, úgy javultak az egyéni teljesítmények és ezzel együtt harmonizálódott az összjáték.
A Miskolc Renegades vendégeként már megjelent az a magabiztosság és fesztelenség, ami a tavalyi bajnoki évben jellemezte a csapatot. Pedig a tét nem volt kicsi. Mindkét gárda 2-1-es mérleggel várta a szezonzárót. Tudtuk, aki itt nyer, lépéselőnybe kerül a másikkal szemben a döntős pozíciókért folytatott harcban. Az eddig hibátlanul teljesítő fehérvári csapatot már igen nehéz lenne a 3. helyre szorítani, lényegében tehát a Koronázók kihívójának címéért csaptunk össze a Lázadókkal. Ebben az elődöntő szerű hangulatban továbbra sem játszottunk hibátlanul, ám minden pályán lévő játékos kihozta magából és társaiból a legtöbbet, így 31-6-os győzelemmel hagytuk el a felázott miskolci pályát.
Úgy tűnik a viharban rátaláltunk a felfelé szálló áramlatokra, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy az emelkedő pályáról ne térjünk le. Az alapszakaszban elért második helyezés után egyéb célunk nem is lehet a középszakaszban, mint a döntőbe jutás. Ehhez újra felül kell kerekednünk a Cowbells 2 és a Renegades fiataljain, ezúttal hazai pályán. Előbbi mérkőzés június 11.-én, utóbbi július 1.-én kerül megrendezésre az Építők pályán. Egyik mérkőzés sem ígérkezik könnyűnek, de ha július közepén is pályára akarunk lépni, nincs egyéb lehetőségünk, mint keményen készülni és megnyerni ezeket a derbiket.
A kettő közt, június 25.-én Székesfehérvárra utazunk, ahol csakis egy önbizalom növelő győzelem lehet a célunk. Ha újra győzni tudunk a Cowbells 2 és a Renegades ellen, akkor ennek az összecsapásnak a kimenetele a döntőbe jutás szempontjából lényegtelen. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy két fehérvári vereség, vagy egy egészséges adok-kapok után állunk-e ki a döntőbe ellenük, mert azt ugyebár nem feltételezzük, hogy az Enthroners a hátralévő 4 mérkőzésének nagyobbik részét kiengedné a kezei közül. Épp ellenkezőleg.
Azonban függetlenül a többi csapat eredményeitől, számunkra az a fő, hogy július 15.-én a döntőt ne a lelátóról nézzük, hanem aktív résztvevői legyünk. Mert ha már ott vagyunk a pályán, bármi megtörténhet…rnrnA képért köszönet a Hungarian Football-nak

2017-06-21 09:09:31